Már előre látom, hogy a kétbites kommentelők gyurcsányozni fognak, esetleg SZDSZ-bérencnek (nem ezzel a kifejezéssel) hívnak, pedig aki olvasta a korábbi posztjaim, tudhatják, hogy ez pont nem így van.

Viszont vannak olyan területek, melyeken az állam láthatóan nem jó gazda, és ahol minőségi változás piacnyitás nélkül nem is fog történni.

Nézzük a listát!

1. Egészségügy

Várhatóan a legnagyobb vita ekörül alakul ki, viszont egyértelmű, hogy az állam nem tud elég pénzt nyomni a rendszerbe, ráadásul az „ingyenességtől” túl sok felesleges orvos-beteg találkozás történik (Európában konkrétan már most is nálunk a legmagasabb). Igen, tudom, hogy a világ legtöbb pontján nem működik tökéletesen a magánbiztosítók rendszere (de mégis jobban, mint Magyarországon az állami!), ráadásul a hazai biztosítók korrektsége sem mindig példás, muszáj belátni, hogy az állam nem tudja az egészségügyet önállóan finanszírozni (akkor sem lenne jobb, ha a stadionokba rakott pénzt kórházakra költötték volna). Sokszor szidják a jelenlegi kormányt, hogy milyen rossz az egészségügyi ellátás, viszont be kell látnunk, hogy nem a Fidesz tette tönkre, sőt, az elődökhöz képest kimondottan sokat költöttek kórházak felújítására és az egészségügyre úgy általában. Már egy rosszul működő rendszert kaptak meg, amit próbálnak toldozni-foltozni, de mélyebb reformok nélkül egyik kormány sem fogja megváltani ezt a területet. Ettől függetlenül pont a Fidesz szavazná meg utoljára a magánbiztosítók belépését, de ennek nem elvi okai vannak, hanem tudják, hogy a választásokat is elveszítenék emiatt (ld. a vizitdíjat).

A leggyakoribb érv az egészségügy liberalizálása ellen az, hogy a gazdagok jobb szolgáltatást kapnának, mint a szegények. Ezzel a legnagyobb hiba, hogy ma is így van, mert magánorvosi ellátást ők most is igénybe tudnak venni. Viszont ha lenne egy hibrid rendszer (egy alap TB-ellátás mellett megjelennének a magánbiztosítások, jóval kevesebb TB járulék kötelezettség mellett), akkor a középréteg már jóval magasabb szolgáltatást vehetne igénybe. Akik pedig esetleg nem tudnák ezt megfizetni, az állami rendszerben maradnának, de így is legrosszabb esetben a mai színvonalat elérnék (egyébként emelkedne a színvonal, már csak a várólisták csökkenése miatt is).

Ez a téma megérne egy hosszabb posztot is (egyszer lehet megteszem), viszont a jelenlegi társadalmi rendszerben elképzelhetetlen, hogy valaha megvalósul. Talán 20-30 év múlva, ha a kádári gondolkozás kisebbségbe kerül.

2. Rádiók

Egy külsőleg liberalizáltnak tűnő piac, pedig nagyon nem az. Amíg a politika dönti el, hogy ki és melyik frekvenciát kaphatja, ráadásul a magyar zenék és a „közszolgálati tartalom” arányát is meghatározzák, addig ez egy torz, belterjes piac marad, mint most is láthatjuk. Bár látszólag rádiók szűnnek meg és jönnek létre újak rendszeresen, helyett viszont ugyanazokat az alpári, pocsék műsorvezetőket, és ugyanazokat a tré műsorokat hallhatjuk évek óta. Csak a nevük változik.

Attól, hogy előírjuk, hogy mennyi magyar zenét kell játszaniuk a rádióknak, a magyar zene minősége csak rosszabb lesz. Valódi verseny nélkül, ha egy előadót csak azért játszanak, mert „muszáj” a kvóta miatt, akkor nem lesznek motiváltak a javulásra, és a kevésbé minőségi zene kap „műsoridőt”.

A zenei rádióknál lévő „közszolgálati tartalom” előírása is csak annyit ér, hogy esténként nincs egy darab hallgatható rádió sem, csak a már 15 éve is ciki DJ Dominique pocsék interjúit, vagy Vas Maya hüvelygombáról szóló idióta műsorait nyomják.

(És nem, a rádiós műfaj nincs a kihalás szélén. Ennek pedig az a fő oka, hogy az autóban még mindig ez a legegyszerűbb mód a különböző hanganyagok hallgatására, nem csak Magyarországon.

3. Futball

Pár esetet leszámítva a futballt már a kezdetek óta az állam finanszírozza, és egyáltalán nem ördögtől való a sport támogatása, sőt, Nyugat-Európában is bevett szokás (gyakorlatilag a topbajnokságokban minden futballcsap kap az adófizetőiktől pénzt valamilyen formában).

Az is védhető, hogy az Orbán-kormány sok pénzt tolt a fociba (és a sportba úgy általában), mivel a stadionok és a sportegyesületek nagyrészt állami tulajdonban voltak előtte is, és az eddigi rossz üzemeltetés és finanszírozás miatt pusztult le az infrastruktúra, illetve adósodtak el a klubok.

Viszont van két hiba a jelenlegi sportfinanszírozásban.

Az egyik az az, hogy az egyesületek megmentése után lehetett volna értékesíteni (megfelelő biztosítások mellett) a klubokat. Az nem igaz, hogy érdektelen lenne befektetőknek a foci, mert bár kevesen járnak ma meccsekre, a magyar futball népszerűsége nagyon magas. Helyette azt látjuk, hogy politikusok vezetik mindenféle szakmai hozzáértés nélkül a klubokat, és továbbra is rengeteg állami pénzre van szükség (az egyébként nem magas) színvonal fenntartásához.

A másik hiba szorosan kapcsolódik az előző pont második feléhez, mégpedig ahhoz, hogy politikusok irányítják a klubokat. Viszont ezek a politikusok szíve hazahúz, így azt látjuk, hogy azon települések helyett, ahol valódi igény lenne a profi futballra, helyette faluk és kis városok történelem nélküli egyesületeit nyomják.

4. Vasút

A vasút finanszírozásával kapcsolatban van egy alaptétel, amit a politikai vezetők eddig semmilyen kormány alatt nem értettek meg. A vasút önmagában egy tipikus közszolgáltatás, mely legtöbbször közvetlenül nem éri meg anyagilag. A mellék- és szárnyvonalak fenntartása veszteséges, mivel sosem fogják kitermelni azt a pénzt, amennyibe kerül. Viszont a felszámolásuk hatalmas hiba, mert ahol megszűnik a vasúti közlekedés, azon területek kihalnak, elnéptelenednek. Sőt, a megszűnésük helyett rengeteg pénzt kellene rájuk költeni. Viszont jól szervezve nemzetgazdaságilag megtérülhetnének ezek a befektetések.

Helyette viszont ma úgy gondolnak a MÁV-ra, hogy rosszul működik (ez mondjuk igaz), és emiatt veszteséget termel, amit minimalizálni kell. Ezért vagy megszűntetik a kisebb kihasználtságú vonalakat, vagy a fővonalakból származó bevételekből finanszírozzák azokat. Így a fővonalak fejlesztésére sincs elég pénz, eredményeként pedig azt láthatjuk, hogy a környező országok mindegyikében van már gyorsvasút, mi meg örülünk annak, hogy az osztrák Railjet valahol Komárom környékén eléri a 160 km/h sebességet. Azon túl, hogy a vasútra végre másképpen kellene gondolnia a mindenkori kormányzatnak, a MÁV fejlesztése és a piacnyitás elengedhetetlen ahhoz, hogy az ország vízfejűsége, Budapest központúsága legalább részben megszűnjön. Ahogy a 19. században, úgy ma is a vasút fejlesztése az egyik kulcsa a gazdaság fellendítésének.

Összegzés

Tudom, hogy nagyon kényes témákat feszenget a fenti poszt, és azt is, hogy ezen területek liberalizálását könnyen el lehet rontani, és sajnos Magyarországon sok rossz tapasztalat van ezen a területen. Mindezek bevezetéséhez elkerülhetetlen a jó állami szabályozás, valamint pl. a magánbiztosítások esetén a lakosság felvilágosítása a pénzügyi kultúráról (ez egyébként sem ártana). Viszont az is igaz, hogy azokban az országokban, ahol mindezen területek nem állami monopóliumot „élveznek”, jóval magasabb színvonalon működnek, mint itthon.

A kommentekben pedig ha van rá mód, a szokásos lózungok, meg az SZDSZ-féle liberalizmus ócsárolása helyett érvekkel, kulturáltan beszélgessünk a témáról.

Ha tetszett a poszt, kövesd az oldalt Facebookon is!