Miért éppen nemzeti liberális?

A kifejezés egyik felét Magyarországon az ún. politikai jobboldal, másik felét pedig a magukat baloldalinak hívó pártok járatták le. Pedig két nemes eszméről van szó, melyek alapértékei nagyon hiányoznak a mai közéletből.

A nemzeti szót a jelenlegi kormány elkoptatta. Ma már nemzetinek hívják a dohányboltot, az összes állami szervezetet és hatóságot, de még a FIDESZ adatbázis-építését (=Nemzeti Konzulráció) is. Nem attól lesz valami nemzeti, nem attól lesz valami magyar, mert így hívják. Attól lesz valami nemzeti, mert az egész nemzet, az egész magyarság (vagy legalábbis a többsége) magáénak érzi. Amikor együtt dobban az a bizonyos szív. Ilyen volt pl. a labdarúgó-válogatott EB-szereplése, ami összehozta a nemzetet (még ha kicsit túlzó is volt). Viszont a dohányboltok, vagyis a körülötte lévő színjáték kicsit sem kap össznemzeti támogatottságot. Pártunk és kormányunk a nemzeti szót kisajátította, és túl sokszor, többnyire feleslegesen használja. Viszont úgy nem lehet valami nemzeti, ha kizárja azokat a közösségből, akik nem értenek vele egyet.

A liberalizmust itthon (főként) az SZDSZ járatta le, de a nemzetközi színtéren is félreértelmezik a jelentését. A mai „liberálisoknak” van egy torz, szélsőséges világrendje, és akik nem értenek velük egyet, azok fasiszták. Ezzel a leegyszerűsítéssel kb. le is írhatjuk, mi a probléma a mai liberalizmussal, és miért értelmezik félre az eredeti jelentését. Az egyéni szabadságjogba beletartozik a gondolat szabadsága is. Egy egyszerű példa: ha valaki – pl. a vallása miatt – nem támogatja a melegházasságot, az az ő szemükben homofób. Pedig attól még elfogadhatja a „másságot”, csak éppen mást gondol a házasságról. De ha ilyet ma bárki is kijelent, akkor a liberális értelmiség és a média lejárató kampányt indít ellene, ahelyett, hogy érvekkel próbálnák meggyőzni. Nem fogadják el azokat, akik mást gondolnak, ők általában a demokrácia ellenségei a szemükben. Ez pedig pont az ellentéte annak, amit a liberalizmus a személyi szabadságról mond. A törvény előtti egyenlőség sem azt jelenti, hogy az „elnyomott rétegek” előjogokkal rendelkeznek az „elnyomókkal” szemben. Ha egy színes bőrű vagy zsidó ember ellen elkövetett jogsértésért (amennyiben az nem rasszista indítású) több büntetés jár, mint egy fehér bőrű ellen, az ugyanolyan téves út, mint amikor alacsonyabb rendűnek tartottak az embereket a bőrszínük miatt. A történelem hibáit nem szabad előjogokkal kompenzálni (és ez nem csak a származás esetében igaz).

A blog azon túl, hogy a fenti két eszme „renoméját” szeretné helyreállítani, azért is indult, hogy az itthoni szélsőséges politikai nézetek helyett alternatívát nyújtson. Nem gondolom, hogy jelenleg Magyarországon tökéletesen mennek a dolgok, viszont azt sem, hogy „minden szar”, amit a Fidesz csinál. A médiából pedig csak ez a két véglet jön le. Az egyik oldal a legkisebb kritikát sem meri megfogalmazni a kormánnyal szemben, a másik pedig az esetleges érdemeket sem hajlandó elismerni. Utóbbival az a fő probléma, hogy így a jogos kritika elveszik a többi között.

Független oldalt jelenleg alig találni, csak a politikailag agymosott réteg igényét elégítik ki. Utóbbiaknak ezúton üzenem, hogy ez a blog nem nekik szól, a hülyeségeiket (oldaltól függetlenül) már jól ismerjük, a két bites kommentjeikre itt nem vagyok kíváncsi (igen, itt ránézésre ellentmondás van az előző bekezdéssel szemben, de csak arról van szó, hogy itt a kommentszekciót az értelmes párbeszédnek szánom). Moderálás van, és az IQ-hoz kötött. Abban viszont hiszek, hogy van még Magyarországon egy csendes, szunnyadó értelmiségi réteg, akik személyeskedés nélkül, érvekkel tudnak vitázni, és elfogadják, hogy az emberiség sokszínű, de ez visz minket előre a fejlődésben. Ez az oldal nekik szól.

Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok! Hajrá, Európa!